A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félrefordítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félrefordítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 2., hétfő

A kövér kakaó esete

Mi a közös a következő kifejezésekben? Savanyú tejszín, csendes ásványvíz, alacsony kövér kakaó. Erre hagynék időt.

Nem, nem egy új, gasztronómiai ihletésű Disney-rajzfilm karakterei ők. Nem is egy modern (fogyasztói társadalom ihlette) indiánregény szereplői. A posztmodern költemény első soraira gyanakvóknak üzenem, hogy én is erre tippelnék első körben, de nem, még csak nem is valamiféle furcsa versből idéztünk.

Hát akkor miféle szavak ezek? Senki többet?


Na, jó, elárulom. Ez a három csodabogár nem más, mint három import élelmiszer, magyar boltok polcairól. És még egy dolog összeköti őket: az eredeti termék leírásának fordítója egyikük esetében sem vette a fáradságot, hogy rendesen magyarra fordítsa őket − ha egyáltalán élő ember, nem pedig egy gép végezte el a „munkát”. Még idegen nyelven sem kell beszélnünk ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen termékek bújhatnak meg a különös fedőnevek mögött, most mégis kicsit elővesszük angol nyelvtudásunkat, hogy tisztázzuk a dolgot.

Gondolom, nem árulok el titkot azzal, hogy mindhárom terméknév esetében a tükörfordítás tipikus hibájával kell szembesülnünk. A „savanyú tejszín” az angol sour cream kifejezés tükörfordítása. Bár egy az egyben nem tudjuk megfeleltetni magyar élelmiszernek a sour creamet, azért leginkább mégiscsak a magyar tejfölhöz áll legközelebb, ezért helyesen így kellene fordítanunk.  Hasonló módon a „csendes ásványvíz” sem azért kapta ezt az ékes jelzőt, mert személyiségét tekintve hallgatag vagy nem szól vissza, hanem mert a szénsavmentes ásványvíz angol megfelelőjében (still mineral water) a still valóban hordoz „csendes” jelentést, ebben a szóösszetételben azonban nem ezt jelenti, ezért vétek így fordítani. Az „alacsony kövér kakaó” pedig se nem alacsony (low), se nem kövér (fat), hanem alacsony zsírtartalmú (low-fat). De legalább kakaó…

Sajnos az ilyen magyartalanságok igen gyakoriak a termékleírásokban, most mégsem említenénk több példát, hanem hagyjuk, hogy mindenki magának fedezze fel őket. Ha fel tudjuk fogni viccesen, akkor akár egy új szabadidős tevékenység is válhat abból, hogy vásárlás közben nemcsak az árakra és a lejárati dátumra figyelünk, hanem „mókás” tükörfordítások után kutatunk a boltok polcai között. Jó keresgélést, vidám perceket kívánunk hozzá!

(A kevésbé kalandvágyóknak, és az online vásárlás kedvelőinek pedig ajánljuk a félrefordításokat gyűjtögető oldalakat és blogokat. Például ezt itt.)

2016. július 21., csütörtök

Ki tud jobban angolul? - 2. rész

E-mail, internet, computer, media player, team building, business meeting, financial advisor. Csak néhány példa a magyar (és egyéb) nyelv(ek)ben szaporodó angol kifejezésekre, melyeket úgy használunk, mintha mindig is nyelvünk részeit képezték volna. Hogy ez mennyire üdvös vagy káros, arról eltér a nyelvészek véleménye. A magyar és más (nem világ)nyelvekbe bekerülő szavak sokasága azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy jól is használjuk az angolt. Ennek egyik ékes példája, hogy nyilvános helyeken (utcán, buszon, éttermekben) rendre hibás angol fordításokba botlunk. Cikkünk első részében már ismertettük gyűjteményünk egy részét, most pedig következzen a folytatás! 

Boltok kirakataiban a szezonvégi leárazások idején sajnos még ma is gyakran találkozhatunk Action! felirattal, mely egyáltalán nem azt kommunikálja, amit jelenteni akar. A leárazás értelemben használt action (a magyar akció hibás tükörfordítása) ugyanis angolul sok mindent jelent, de leárazást biztosan nem, arra ugyanis a sale kifejezés használatos, opcionálisan nagy kezdőbetűvel és felkiáltójellel ellátva. Ha tehát egy angol vagy amerikai ember azt látja a kirakatban, hogy Action!, előbb gondol arra, hogy itt filmforgatás történik (Lights! Camera! Action!) vagy valamilyen egyéb, leárazástól független megmozdulás.

Egy fagyizó és kávézó kirakatában bukkantunk a következő csemegére: Please pay first! Furcsa − gondolhatná az angolul tudó külföldi −, miért fizessek, mielőtt még eldöntöttem volna, hogy mit is szeretnék fogyasztani? Pedig a magyar eredeti felirat ismeretében világos, hogy a személyzet előre történő fizetésre szerette volna sarkalni magyar és külföldi vendégeit egyaránt. Ennek tudatában a következő változatot javasoljuk az angol fordításhoz: Please pay in advance.

Ugyancsak a vendéglátásból származó csemege a hot vein felirat, mely forralt bort szeretne jelenteni, csakhogy ez nem sikerül neki. A hot wine (pontosabban mulled wine) és a hot vein között ugyanis van különbség, nem is kicsi: míg az előbbi valóban forralt bort jelent, addig a második furcsa, sajátos szókapcsolatnak hat, és valahogy úgy fordíthatnánk, hogy „forró véna”. Bár kétségtelenül léteznek forróvérű emberek, ezt a véletlenül született, nem létező kifejezést rájuk sem tudjuk használni.


A sort még hosszan folytathatnánk, de személyes gyűjteményünkből most erre a néhány félrefordítós csemegére szorítkozunk. Ha azonban még szívesen olvasnál hasonlókat, kedvedre mazsolázhatsz az interneten mások gyűjtéseiben, például itt. :)

2016. június 20., hétfő

Ki tud jobban angolul? - 1. rész

E-mail, internet, computer, media player, team building, business meeting, financial advisor. Csak néhány példa a magyar (és egyéb) nyelv(ek)ben szaporodó angol kifejezések közül, melyeket úgy használunk, mintha mindig is nyelvünk részeit képezték volna. Hogy ez mennyire üdvös vagy káros, arról eltér a nyelvészek véleménye. A magyar és más (nem világ)nyelvekbe bekerülő szavak sokasága azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy jól is használjuk az angolt.

Hogy ez mennyire nincs így, arról nap mint nap megbizonyosodhat bárki, aki nyitott szemmel jár és bírja valamelyest az angol nyelvet. De probléma ez egyáltalán? Hiszen a nem angol anyanyelvű így is vidáman elbeszélgethet egy másik nem angol anyanyelvűvel, nem kell ahhoz tökéletes angolsággal csevegni. Igen ám, csakhogy itt nem csupán apró nyelvtani vagy stilisztikai hibákról van szó (bár azok is akadnak szép számmal), hanem ennél komolyabb félreértésekhez vezető hibákról, például helytelen szóválasztásról. Márpedig a félrefordítások gyakran komoly félreértelmezéshez, félretájékoztatáshoz vezetnek.

Az alábbiakban néhány példával igyekszünk megmutatni, hogy az idegennyelv-használattal kapcsolatos hanyagság vagy tudatlanság milyen nyilvánvaló blődségeket eredményez. Talán nem meglepő, hogy gyűjtőmunkánk példái elsősorban a vendéglátásból származnak.

Sok bosszús percet spórolhatnánk meg a hozzánk látogató külföldieknek, ha helyesen írnánk ki angolul például a fagylaltok neveit. Gondoljunk csak bele! Külföldiként ellátogatunk a vendégszeretetéről híres Magyarországra, elmegyünk egy cukrászdába, és – abban a hiszemben, hogy hamarosan egy finom, hamvas sárgabarack ízét fogjuk érezni a szánkban − kérünk egy gombóc peach feliratú fagylaltot. A cukrászdát elhagyva azonban konstatálnunk kell, hogy őszibarack helyett egészen más ízt érzünk, mégpedig sárgadinnyét! Persze sejthettük volna, hogy valami gubanc lesz, hiszen volt ugyanott egy gyanús, cheese lice feliratú fagylalt is. Márpedig az útikönyvben nem volt benne, hogy a magyarok szeretik a „sajttetű” ízét, bármi legyen is az…

Ugyancsak megrökönyödhet a turista, ha a magyar kultúra iránti kíváncsisága egy piaci büféhez vonja, és ott különös felirat fogadja: fuckup with marmalade. Hát ez meg milyen áru lehet? − gondolhatja a szegény külföldi. − Csak nem keveredtem véletlenül egy vöröslámpás negyedbe? A válaszunk: nem, bizony. Viszont erősen valószínű, hogy a büfé tulajdonosa egy internetes magyar-angol szótárat használt, melyben a magyar „bukta” szóhoz valóban ezt a kifejezést rendelik. Ez a notórius félrefordítás egyébként egy időben az internet sztárja lett, mint a (tragi)komikus magyar valóság egy szeletkéje. 

Ezek után egészen visszafogott félrefordításnak tűnik, hogy bizonyos éttermekben az étlapon steak with potato fordítást kap a steak burgonya. Talán mondanunk sem kell, hogy míg az előbbi húsételt és krumplit jelent, addig az eredeti jelentés csupán a köretre vonatkozik, így nagyon nem mindegy, hogy melyiket rendeli az ember ebédre.

Sajnos egy-két félrefordítás okozta bosszankodás is elég ahhoz, hogy a hazánkba látogatók többet ne akarjanak Magyarországra jönni. Nem lenne egyszerűbb némi odafigyeléssel, utánajárással megelőzni mindezt?