Farsang farkán

Mi jut eszünkbe a farsang szóról? Eszem-iszom, dínomdánom, buli, zene, tánc, mulatság, báli szezon, színes kavalkád, busójárás, velencei karnevál, és még sorolhatnánk. A farsang hagyományosan vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart, ugyanis ekkor veszi kezdetét a húsvétot megelőző (és azt előkészítő) negyvennapos böjt.

A farsang jelentősége mára erősen megkopott. Ennek oka javarészt a felgyorsult élettempó és keresztény hagyományok jelentős térvesztése. A modern ember ebből is azt tartotta meg magának, ami számára a legkényelmesebb: buli, ahogy a csövön kifér, akár hamvazószerda után is! Pedig őseink számára a farsang még egészen másfajta jelentőséggel bírt, különösen az eladósorban lévő leányok várták dobogó szívvel az évnek ezen időszakát. Hogy pontosan miért is volt a farsang különleges őseinknek, arról sokat elárulnak a fennmaradt szólások és közmondások. Nézzük meg, hogy mi mindent őriztek meg számunkra a régi korok embereinek életéből!

Míg napjainkban a fiatalok ismerkedésének, szerelmi kalandjainak csak a szülők regulázó szavai vagy a fiatalok munkahelyi kötelezettségei szabnak gátat, addig a hagyományos falusi kultúrában a farsangi időszak volt az ismerkedés, leánykérés, házasodás ideje. Úgy tartották, hogy aki farsangkor nem talál magának párt, annak a következő farsangig kell várnia újabb lehetőségekre. Ezt a gondolatot őrzi a kimaradt a farsangból szólás: eredetileg arra utalt, amikor egy lánynak abban az évben nem sikerült férjhez mennie, de ironikusan arra is szokták mondani, aki (a farsangtól függetlenül) kimaradt valami jóból. Érdekes módon találkozhatunk olyan nyelvben konzervált vélekedéssel is, ami mindennek ellentmond. A farsangon kívül is esik leányvásár közmondás például vigasztalja a pártában maradt lányokat, hiszen még találhatnak maguknak párt az év folyamán, a farsangi időszak után is. Itt is megfigyelhető a népi bölcsesség átvitt értelemben való használata: azok számára is vigasztalásul szolgálhat, akik azt hitték, hogy valamiről lemaradtak.

Ugyancsak a télutó ismerkedős-házasodós jellegét örökítette meg a koros szegény lánynak mindig rövid a farsang közmondás. A pártában maradt lányok bántó kigúnyolása ez, hiszen annak a hajadonnak, aki szegény is, meg már idős is, nem lehet elég hosszú a farsang a pártalálásra. Ugyanakkor a szép hozománnyal rendelkező leányoknak kevésbé kellett aggódniuk a férjhez menés miatt, erre utal a gazdag leánynak böjtben is esik farsang. Tágabb értelemben azt is jelenti ez a bölcsesség, hogy a gazdagok mindent megkaphatnak, hiszen pénzen minden megvásárolható. Sajnos nem tudjuk nem észrevenni, hogy ezek a régi bölcsességek nem éppen a romantikus szerelem oldaláról közelítenek a farsangi pártaláláshoz.

Léteznek azonban olyan télutóhoz kapcsolódó közmondások is, melyek már eleve metaforikusan értelmezik a farsanghoz kapcsolódó megfigyeléseket. A fent említett bölcsességekhez képest jóval elterjedtebb, a köznyelvben is meghonosodott mondás a minden farsangnak van egy böjtje, vagyis a jó után mindig valami rossz következik. Itt komoly tanító szándékot is felfedezhetünk a szavak mögött: a túlzásba vitt mulatást, lustálkodást vagy egyéb luxustevékenységet az ember jóval később nyögi, amikor az elpazarolt időre vagy pénzre valóban égető szüksége lenne. Hasonló gondolatot örökít meg a rövid farsangnak hosszú a böjtje közmondás, mely ugyancsak arra figyelmeztet, hogy a felelőtlen pazarlásnak rossz vége lesz.

Végezetül megemlítünk egy mára jórészt kihalt, népnyelvi szólást: farsang farkán csúszik a szán. Ebben kár lenne bármilyen bölcsességet keresni, mert nincs benne. A népnyelv a farsang három utolsó napját (a hamvazószerda előtti vasárnapot, hétfőt és keddet) nevezi farsangfarkának. Régen ebben a három napban volt a legnagyobb dínomdánom, hiszen már az ajtón kopogtatott a negyvennapos böjt. Hogy miért éppen a szán csúszott a farsang farkán? Feltehetőleg azért, mert a vidám farsangi hangulatú szánkózás is kedvelt mulatság volt a tánc és az eszem-iszom mellett.

Farsangfarka egyébként idén február 26. és 28. közé esik, március elsején pedig hamvazószerdával beköszönt a negyven napos böjti időszak. 

A népi bölcsességek és magyarázataik forrása: Szemerkényi Ágnes 2009. Szólások és közmondások. Budapest, Osiris, 413.

Az orrbavágásról

Mi sem vagyunk az agresszió hívei, de azért mindennek van határa. :)

Újévi nyelvverkli

Ha új év, akkor új nyelv? Te is felvetted az újévi fogadalmaid közé, hogy 2017-ben végre (rendesen) megtanulsz egy (vagy egy újabb) idegen nyelvet? Nos, ha kész vagy az időd mellett pénzt is ráfordítani a projektedre, akkor bizony bőven van miből válogatnod. A kínálat most, a tél közepén is ugyanolyan széles, mint a tavaszi-nyári reklámhadjárat idején: mehetünk belföldi, külföldi, egyéni, páros, csoportos, intenzív, fél intenzív, de akár szuper intenzív tanfolyamra is. Hogy ezek közül mi a jó nekünk, azt csak halványan sejtjük, ha egyáltalán van ilyen irányú ötletünk. Íme néhány fogódzó a kurzusválasztáshoz!

Kell-e ehhez külföld?

A nyelvtanulás mai elterjedt tanfolyamos-magántanáros formája viszonylag újkeletű. Évszázadokon keresztül az volt a bevett gyakorlat, hogy a szülők elküldték gyermeküket idegen nyelvterületre egy családhoz (mely lehetett akár a szomszéd németajkú faluban is), ahol a fiatal egy-két év alatt magába szívhatta az ottani nyelvet. Senki sem törte a fejét azon, hogy ez hogyan megy végbe a gyermek fejében, vagy hogy miért sikerült az egyik nebulónak, a másiknak pedig miért nem. Csak a múlt század ’60-as éveitől kezdték kialakítani a nyelvtanítás mai értelemben vett módszertanát, mely nem kis részben köszönhető a pszicholingvisztika fejlődésének. Persze ez nem ment egyik pillanatról a másikra. A mai magyar ötvenesek például szívesen sztoriznak arról, hogy úgy kellett bemagolniuk szövegeket és kaptak jó jegyeket az iskolában a(z elsősorban orosz) nyelvórán, hogy egy szót sem értettek az egészből.

Az alkalmazott nyelvészet fejlődésének és az igény növekedésének köszönhetően mára megszámlálhatatlanul sok, remek oktatási anyag és szakember áll a nyelvtanulók rendelkezésére. Nem baj tehát, ha nincs lehetőségünk arra, hogy külföldön tanuljunk nyelvet. Sőt, egyes szakemberek állítják, hogy célszerű először elsajátítani a nyelv alapjait, és csak alapfok után belevetni magunkat egy idegen nyelvű környezetbe. Ezt azzal indokolják, hogy az idegen ajkúak beszéde a kezdő nyelvtanuló számára először csak hangok egymásutánja, melyből nem tud szavakat vagy jelentéseket elkülöníteni. Ha azonban megfelelő részletekben adagoljuk az idegen nyelvet, az szépen felépül a nyelvtanuló agyában, és ehhez nem feltétlenül szükséges külföldre mennie. Ugyanakkor a külföldön történő nyelvtanulásnak van egy óriási előnye: anyanyelvű beszélőkkel kommunikálva kénytelenek vagyunk használni a célnyelvet.

Jobb az anyanyelvű tanár?

Az anyanyelvűek mindenkor a leghitelesebb képviselői egy nyelvnek. Az idegen nyelv kifejezésbeli sajátosságait, a dialektusokat és egyéb finomságokat (pl. káromkodást, becézést, hezitálást és persze a kiejtést) igazán csak anyanyelvűektől tanulhatjuk meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy például egy angol anyanyelvű tanár minden tekintetben jobb választás, mint egy magyar anyanyelvű angoltanár. Utóbbinak ugyanis van egy nagy előnye az anyanyelvű tanárral szemben: ő maga is tanulta a nyelvet, ezért ismeri a saját anyanyelve és a célnyelv közötti eltéréseket és az ezekből adódó nehézségeket. Úgy is mondhatnánk, hogy a nem anyanyelvű tanár kontrasztív szempontokat is figyelembe vesz: tudja, hogy miért nehéz egy magyarnak azt a bizonyos nyelvet tanulni, ezért felhívhatja a nyelvtanuló figyelmét ezekre a csapdákra, például a hamis barátokra vagy a kiejtési nehézségekre.

Egyedül vagy csoportosan?

Az egyéni és csoportos nyelvtanulásnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Akivel egyedül foglalkozik egy tanár, arra több figyelem jut, így jobban rá van kényszerítve arra, hogy óráról-órára készüljön, és hogy megszólaljon a célnyelven. Emellett a tanár tudja úgy alakítani az órát, hogy az maximálisan megfeleljen a tanuló egyéni igényeinek, hiszen nem kell megosztania a figyelmét több ember között.

Mindez nagyon jól hangzik, de akkor miért mennénk csoportos tanfolyamra? Többek között azért, mert a csoport tagjai motiválni tudják egymást például azzal, hogy egészséges verseny alakul ki közöttük. Emellett a legtöbb csoportos tanfolyami óra adott időpontban történik és a fix órarendi beosztás sokakat késztet rendszeres tanulásra, miközben a magánórák időpontja sokszor tologatható, így a készülés is azzá válik.

Általában elmondható, hogy a csoportos nyelvtanulás az extrovertált, társasági emberek műfaja, míg az egyéni órákon a zárkózottabbak is hamar érhetnek el sikereket. Lehet azonban, hogy egy kevésbé társasági ember számára pont azért jobb a csoportos óra, mert itt megnyílhat, új helyzetekben tapasztalhatja meg a nyelvhasználat módjait és új barátokra tehet szert. Egy dolgot azért nem árt megszívlelni: ha gyermekünk valamiért megbukott az iskolában idegen nyelvből, ne írassuk be csoportos nyelvtanfolyamra! A legtöbb gyerek ugyanis azért bukik meg, mert nem jutott rá elég figyelem a tanórákon és valahol elveszett a leadott anyag sűrűjében.

A tanár

A tanulási folyamat szempontjából kulcsfontosságú a tanár személye és az általa képviselt módszertan. Tanfolyamra jelentkezéskor célszerű megtudni, hogy ki lesz az oktató. Ha erre lehetőség van, találkozzunk leendő tanárunkkal! Sokkal könnyebb egy számunkra szimpatikus embertől tanulni, mint ha óráról-órára le kellene küzdenünk ellenérzéseinket. Azt is célszerű megérdeklődni, hogy a tanár milyen nyelvtanulási módszerben hisz, mit gondol például a magyar nyelv használatáról az idegen nyelvi órán, vagy hogy mire helyezi a hangsúlyt: a kommunikációra és a szituációkra vagy pedig a nyelvtanra. Az sem közömbös, hogy az illető tanár élt-e külföldön hosszabb-rövidebb ideig (ideális esetben igen), vagy hogy az adott nyelv mely változatát beszéli (például amerikai angolt vagy brit angolt).

Mi is kellünk hozzá!

Nem elég óráról-órára odaülni a csoportba vagy a tanár mellé és figyelni nagy szemekkel. Nagyon fontos, hogy a megtanultakat aktívan használjuk, továbbgondoljuk, ismételjük. Ma már rengeteg lehetőségünk van arra, hogy órán kívül is idegen nyelvű hatásoknak tegyük ki magunkat például dalszövegek, filmek, külföldi chatpartnerek által. Egy külföldön végzett nyelvtanfolyam is csak úgy ér valamit, ha az órák között nem a szobánkban kuksolunk, hanem keressük a lehetőségeket, hogy emberekkel és helyzetekkel találkozunk, akiket és amiket meg kell értenünk. Éljünk a lehetőségeinkkel!

Egy hasonlat a magyar nyelvről

Nyáron ruhádat, télen tarisznyádat

Mit lát a télből a modern ember? A szállongó hópihéket, ha kinéz az iroda ablakán? Karácsonyi égőket a szomszéd kerítésén? A legújabb kabátdivatot? Netán a fűtésszámlát? Mindez a télhez tartozik, mégsem mondhatjuk, hogy ennyiből áll a leghidegebb évszak. A fagy, a metszően hideg szél, a kevés napfény és a korai sötétedés mind-mind visszahatnak a mai ember hangulatára, de már korántsem határozzák meg az életünket olyan nagy mértékben, mint őseinkét mondjuk egy évszázaddal ezelőtt. Még akkor sem, ha a hőmérő higanyszála most mínusz húsz fok alá süllyed az ország számos területén.

Milyen volt a tél például a parasztság számára? A küzdelem ideje, mégpedig a bőr alá is bemászó, fagyos hideg ellen (nem volt például gázkonvektoruk, ami egy gombnyomásra meleget varázsolt volna, „csak” búbos kemencéjük). Ugyanakkor a tél a pihenés és szórakozás időszaka is volt az egész éves kemény mezei munka után (legfeljebb a fonás és a kukoricamorzsolás voltak a télre időzíthető tennivalók). A falu lakói sokkal szorosabb kapcsolatban éltek a természettel, mint mi, szinte együtt lélegeztek vele, így könnyebben meglátták a természeti erők és az emberek működése közötti kapcsolatokat. Ennek köszönhetjük azt a megannyi bölcsességet, amely ránk maradt őseinktől nyelvi fordulatokba zárva. Íme néhány népi mondás azok közül, amelyeket a zimankós évszak ihletett, de nagyrészt már kivesztek nyelvünkből!

A paraszti élet télen pihenősebb jellegével függ össze a télben éli világát a paraszt közmondás. Ekkor a ház körüli munkák és az állatok gondozása mellett jutott idő a szomszédolásra is. Nem véletlen, hogy a legtöbb népszokás a téli időszakhoz kötődik, és hogy a mulatságokat, lakodalmakat is ilyenkor tartották. Ugyancsak ide kapcsolódik a télen kapálna, nyáron fonna szólás, melyet a lusta, dolgozni nem akaró emberre mondtak. Leginkább azokat a lányokat, asszonyokat gúnyolták így, akik mindig azt akarták csinálni, amit éppen nem lehetett, hogy ezzel leplezzék lustaságukat.

Az ember téli, illetve nyári szükségleteinek kontrasztjából született a következő szólás: télben két szakács, egy kulcsár, nyárban két kulcsár, egy szakács. Ez a nyelvünkből sajnos már kiveszett mondás a modern ember számára talán rejtjeles üzenetként hat, pedig csupán egy egyszerű megfigyelést tartalmaz: az ember télen többet eszik, nyáron pedig többet iszik. Ugyancsak a test téli és nyári igényei ihlették azt a bölcsességet, hogy Télen kenyeredet, nyáron ruhádat el ne hagyd! E közmondásnak számos változata élt és helyenként még ma is él az idősebbek emlékezetében, pl. Se télben szalonnát, se nyárban bundáját el ne haggya az okos. Még e sorok írója is emlékszik, hogy megboldogult nagyapja a következő szavakkal okította, ha nyári estéken nem tartott magánál egy könnyebb kardigánt a hűvös ellen: Nyáron ruhádat, télen tarisznyádat el ne hagyd! Valóban megszívlelendő tanács, hogy ha éppen nem otthon tartózkodunk, akkor télen az ennivalóra, nyáron a melegebb ruhára kell jobban odafigyelnünk. Tágabb értelemben a fenti közmondás azt tanácsolja, hogy mindig előre készüljünk fel a váratlan helyzetekre.

Léteznek olyan népi bölcsességek is, melyek nem kapcsolódnak szorosan a parasztság téli életmódjához, hanem már egy elvontabb jelentést hordoznak. Hét tél, hét nyár megpróbálja őket – mondták az idősebbek, ha két fiatal összekerült a faluban. Egy-egy település zárt közösségében minden párválasztást nagy érdeklődés kísért, sőt, a házasság első éveiben is árgus szemmel figyelték, hogy sikerült-e például a fiatalasszonynak beilleszkednie az új családba. Akár jól kijöttek, akár veszekedtek az ifjú házasok, az idősek csak legyintettek, hogy majd hét tél, hét nyár, és aztán kiderül, hogy a fiatalok kiállták-e a házasság próbáját. Ugyancsak elvontabb jelentést hordoz az a bölcsesség, hogy a tél tél, de a szél szél. Ez a számunkra talán egyszerű szóismétlésnek tűnő közmondás arra utal, hogy a nehézségekhez (például a télhez) hozzá lehet szokni, hiszen nem éri az embert felkészületlenül, ám a váratlan nehézségekkel (például a hirtelen feltámadó, jeges széllel) szemben az ember jóval védtelenebb. Mindez igaz az élet viharaiban is.

Vajon ezek a „téli” szólások és közmondások számunkra is bírnak még hasznos információkkal? Mindenképpen, mert bár életmódunk (például a munkavégzésünk) részben függetlenedett a természet körforgásától, testünk és lelkünk igenis kölcsönhatásban van az évszakok ciklikusságával. Így például nem túl célszerű hideg téli időben fogyókúrázni (télben két szakács, egy kulcsár), nyáron kiskabát vagy kardigán nélkül elindulni (nyáron ruhádat, télen tarisznyádat el ne hagyd), és rosszul időzített tevékenységeket végezni, mondjuk télen paradicsomot ültetni. J

A népi bölcsességek és magyarázataik forrása: Szemerkényi Ágnes 2009. Szólások és közmondások. Budapest, Osiris, 1349.

Ami a nyelvtanulást illeti...

Az újévi fogadalmaid között szerepel, hogy végre rászánod az időt (esetleg a pénzt) és végre rendesen megtanulsz egy (vagy egy újabb) idegen nyelvet? Nagyon drukkolunk neked! 

Ugyanakkor ne hagyd, hogy a kezdeti lelkesedésed alábbhagyjon, ha mégsem megy olyan könnyen és flottul, ahogy azt előre elképzelted! G. B. Shaw-nál neked biztosan jobban megy. :)

A biztatáson túl hamarosan tippekkel is igyekszünk majd segíteni, hogy az újévi nagy elhatározásodat siker koronázza! ;)

A kövér kakaó esete

Mi a közös a következő kifejezésekben? Savanyú tejszín, csendes ásványvíz, alacsony kövér kakaó. Erre hagynék időt.

Nem, nem egy új, gasztronómiai ihletésű Disney-rajzfilm karakterei ők. Nem is egy modern (fogyasztói társadalom ihlette) indiánregény szereplői. A posztmodern költemény első soraira gyanakvóknak üzenem, hogy én is erre tippelnék első körben, de nem, még csak nem is valamiféle furcsa versből idéztünk.

Hát akkor miféle szavak ezek? Senki többet?

Na, jó, elárulom. Ez a három csodabogár nem más, mint három import élelmiszer, magyar boltok polcairól. És még egy dolog összeköti őket: az eredeti termék leírásának fordítója egyikük esetében sem vette a fáradságot, hogy rendesen magyarra fordítsa őket − ha egyáltalán élő ember, nem pedig egy gép végezte el a „munkát”. Még idegen nyelven sem kell beszélnünk ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen termékek bújhatnak meg a különös fedőnevek mögött, most mégis kicsit elővesszük angol nyelvtudásunkat, hogy tisztázzuk a dolgot.

Gondolom, nem árulok el titkot azzal, hogy mindhárom terméknév esetében a tükörfordítás tipikus hibájával kell szembesülnünk. A „savanyú tejszín” az angol sour cream kifejezés tükörfordítása. Bár egy az egyben nem tudjuk megfeleltetni magyar élelmiszernek a sour creamet, azért leginkább mégiscsak a magyar tejfölhöz áll legközelebb, ezért helyesen így kellene fordítanunk.  Hasonló módon a „csendes ásványvíz” sem azért kapta ezt az ékes jelzőt, mert személyiségét tekintve hallgatag vagy nem szól vissza, hanem mert a szénsavmentes ásványvíz angol megfelelőjében (still mineral water) a still valóban hordoz „csendes” jelentést, ebben a szóösszetételben azonban nem ezt jelenti, ezért vétek így fordítani. Az „alacsony kövér kakaó” pedig se nem alacsony (low), se nem kövér (fat), hanem alacsony zsírtartalmú (low-fat). De legalább kakaó…

Sajnos az ilyen magyartalanságok igen gyakoriak a termékleírásokban, most mégsem említenénk több példát, hanem hagyjuk, hogy mindenki magának fedezze fel őket. Ha fel tudjuk fogni viccesen, akkor akár egy új szabadidős tevékenység is válhat abból, hogy vásárlás közben nemcsak az árakra és a lejárati dátumra figyelünk, hanem „mókás” tükörfordítások után kutatunk a boltok polcai között. Jó keresgélést, vidám perceket kívánunk hozzá!

(A kevésbé kalandvágyóknak, és az online vásárlás kedvelőinek pedig ajánljuk a félrefordításokat gyűjtögető oldalakat és blogokat. Például ezt itt.)