Íme egy bátorító gondolat mindazoknak, akik szeretnének helyesen írni, és néha elfelejtik, hogy azért nem kell a kardunkba dőlnünk, ha néha nem sikerül. :)
2016. december 28., szerda
2016. december 25., vasárnap
Lesz még nekem karácsonyom
A népi hagyományban a karácsonynak
kiemelt szerepe volt. Népszokások, hiedelmek, étkezési megkötések egész
garmadája kapcsolódott ehhez az ünnepkörhöz. Bár az akkoriban komoly
jelentőséggel bíró rituálék mára hagyománnyá szelídültek, nyelvünk számos ezzel
kapcsolatos népszokást, népi megfigyelést őriz, melyek szólások és közmondások
formájában élnek tovább. Lássuk, hogy melyek ezek!
Három olyan népi
megfigyelést emelnénk ki, melyek az időjárással kapcsolatosak, és máig élénken
élnek a magyar nyelvben. A fekete karácsony, fehér
húsvét közmondás
tulajdonképpen azt állapítja meg, hogy ha karácsonykor (vagyis amikor az ideje
van) nem hullik hó, akkor húsvétkor bizonyosan fog, de legalábbis nagyon hideg
lesz. Ugyanezt a megfigyelést sűríti magába a meleg karácsony, hideg húsvét.
A majdani karácsonyi klíma megjóslását segíti a Katalin kopog, karácsony locsog közmondás: ha november 25-én, Katalin
napján fagy van (kopog a jég), akkor karácsonykor enyhe, lucskos, sáros idő
várható. Az évszázados tapasztalatok igazolták ezeket a természeti megfigyeléseket.
A paraszti kultúrában a karácsonyt a
húsvéthoz hasonlóan böjt előzte meg, amikor bizonyos napokon következetesen
tartózkodtak a húsfogyasztástól. Mivel ez a nagyböjthöz képest rövidebb és
kevesebb lemondással járó időszak volt, ezért kisböjtnek vagy adventböjtnek
is nevezték. Nem csoda hát, hogy nagy várakozás előzte meg Krisztus
születésének ünnepét, amikor jókat lehetett enni, jöttek a betlehemesek, és a
fiúk mehettek kántálni a házakhoz. A felfokozott várakozás és az ünnep kellemes
volta csakhamar elszakadt a szó szerinti jelentéstől, így a karácsony nyelvünk
kognitív metaforáiban olyan jó, boldog időszakot jelöl, amelyre sokat kell
várni, de megéri. Így a lesz még nekem karácsonyom szólást „lesz még
nekem jó dolgom” értelemben használták, ma azonban csak ritkán hallhatjuk, és
inkább az idősebb korosztály képviselőitől. Ugyanezt a jelentést hordozza az
ismertebb, és egyben megengedő, kedveskedő szólás, a neki is legyen egyszer
karácsonya, melyet „legyen már egyszer neki is jó dolga, hadd örüljön”
értelemben használnak. Ironikusabb, kétkedést kifejező a következő szólás: az
lesz soká, meg a karácsony. Jelentése: abból a dologból, amire ezt mondják,
nem lesz semmi, vagy legalábbis nem egyhamar. Ez a mondás a karácsonyt a nagyon
sokára elérkező dolgokkal azonosítja.
Népszokást említ a késő karácsony
után kántálni kifejezés. Karácsony napján volt szokás, hogy a legények vagy
a fiatal fiúk kántáltak, vagyis házról házra jártak és beköszöntek az
ottlakókhoz, majd karácsonyi énekeket énekeltek és jókívánságokat mondtak.
Cserébe süteménnyel vagy más elemózsiával kínálták őket. Ezt a közmondást
olyankor használják, ha valaki egy már megtörtént esemény után, megkésve akar
segíteni vagy kér segítséget valamilyen probléma megoldásában. Ugyancsak
jellemző, karácsony idején végzett tevékenységet örökít meg a kapós, mint
karácsonykor a famozsár szóláshasonlat. Az ünnepi étkek, sütemények gyakran
tartalmaztak mákot és diót, ezért karácsony idején sokat volt használatban a
famozsár. Nem véletlen tehát, hogy ezt a kifejezést tréfálkozva használták
olyan dologra (vagy akár személyre), amire hirtelen nagy igény mutatkozott.
Hogy az ünnepkör talán legjellemzőbb,
központi objektuma se maradjon ki a sorból, nyelvelő időutazásunkat egy
karácsonyfás mondással zárjuk. A ma is közismert, úgy néz ki, mint egy
karácsonyfa szóláshasonlatot lényegében „ízléstelen, giccses” értelemben
használjuk ironikusan, főként nőkre. Ez a szólás abból alakulhatott ki, hogy a
karácsonyfákra gyakran mindenféle díszt felaggatnak, és ezek nem feltétlenül
passzolnak egymáshoz. De legyen bár kicsit szedett-vedett vagy giccses, mégis
mindenkinek az otthoni karácsonyfája a legszebb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)