Farsang farkán

Mi jut eszünkbe a farsang szóról? Eszem-iszom, dínomdánom, buli, zene, tánc, mulatság, báli szezon, színes kavalkád, busójárás, velencei karnevál, és még sorolhatnánk. A farsang hagyományosan vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart, ugyanis ekkor veszi kezdetét a húsvétot megelőző (és azt előkészítő) negyvennapos böjt.

A farsang jelentősége mára erősen megkopott. Ennek oka javarészt a felgyorsult élettempó és keresztény hagyományok jelentős térvesztése. A modern ember ebből is azt tartotta meg magának, ami számára a legkényelmesebb: buli, ahogy a csövön kifér, akár hamvazószerda után is! Pedig őseink számára a farsang még egészen másfajta jelentőséggel bírt, különösen az eladósorban lévő leányok várták dobogó szívvel az évnek ezen időszakát. Hogy pontosan miért is volt a farsang különleges őseinknek, arról sokat elárulnak a fennmaradt szólások és közmondások. Nézzük meg, hogy mi mindent őriztek meg számunkra a régi korok embereinek életéből!

Míg napjainkban a fiatalok ismerkedésének, szerelmi kalandjainak csak a szülők regulázó szavai vagy a fiatalok munkahelyi kötelezettségei szabnak gátat, addig a hagyományos falusi kultúrában a farsangi időszak volt az ismerkedés, leánykérés, házasodás ideje. Úgy tartották, hogy aki farsangkor nem talál magának párt, annak a következő farsangig kell várnia újabb lehetőségekre. Ezt a gondolatot őrzi a kimaradt a farsangból szólás: eredetileg arra utalt, amikor egy lánynak abban az évben nem sikerült férjhez mennie, de ironikusan arra is szokták mondani, aki (a farsangtól függetlenül) kimaradt valami jóból. Érdekes módon találkozhatunk olyan nyelvben konzervált vélekedéssel is, ami mindennek ellentmond. A farsangon kívül is esik leányvásár közmondás például vigasztalja a pártában maradt lányokat, hiszen még találhatnak maguknak párt az év folyamán, a farsangi időszak után is. Itt is megfigyelhető a népi bölcsesség átvitt értelemben való használata: azok számára is vigasztalásul szolgálhat, akik azt hitték, hogy valamiről lemaradtak.

Ugyancsak a télutó ismerkedős-házasodós jellegét örökítette meg a koros szegény lánynak mindig rövid a farsang közmondás. A pártában maradt lányok bántó kigúnyolása ez, hiszen annak a hajadonnak, aki szegény is, meg már idős is, nem lehet elég hosszú a farsang a pártalálásra. Ugyanakkor a szép hozománnyal rendelkező leányoknak kevésbé kellett aggódniuk a férjhez menés miatt, erre utal a gazdag leánynak böjtben is esik farsang. Tágabb értelemben azt is jelenti ez a bölcsesség, hogy a gazdagok mindent megkaphatnak, hiszen pénzen minden megvásárolható. Sajnos nem tudjuk nem észrevenni, hogy ezek a régi bölcsességek nem éppen a romantikus szerelem oldaláról közelítenek a farsangi pártaláláshoz.

Léteznek azonban olyan télutóhoz kapcsolódó közmondások is, melyek már eleve metaforikusan értelmezik a farsanghoz kapcsolódó megfigyeléseket. A fent említett bölcsességekhez képest jóval elterjedtebb, a köznyelvben is meghonosodott mondás a minden farsangnak van egy böjtje, vagyis a jó után mindig valami rossz következik. Itt komoly tanító szándékot is felfedezhetünk a szavak mögött: a túlzásba vitt mulatást, lustálkodást vagy egyéb luxustevékenységet az ember jóval később nyögi, amikor az elpazarolt időre vagy pénzre valóban égető szüksége lenne. Hasonló gondolatot örökít meg a rövid farsangnak hosszú a böjtje közmondás, mely ugyancsak arra figyelmeztet, hogy a felelőtlen pazarlásnak rossz vége lesz.

Végezetül megemlítünk egy mára jórészt kihalt, népnyelvi szólást: farsang farkán csúszik a szán. Ebben kár lenne bármilyen bölcsességet keresni, mert nincs benne. A népnyelv a farsang három utolsó napját (a hamvazószerda előtti vasárnapot, hétfőt és keddet) nevezi farsangfarkának. Régen ebben a három napban volt a legnagyobb dínomdánom, hiszen már az ajtón kopogtatott a negyvennapos böjt. Hogy miért éppen a szán csúszott a farsang farkán? Feltehetőleg azért, mert a vidám farsangi hangulatú szánkózás is kedvelt mulatság volt a tánc és az eszem-iszom mellett.

Farsangfarka egyébként idén február 26. és 28. közé esik, március elsején pedig hamvazószerdával beköszönt a negyven napos böjti időszak. 

A népi bölcsességek és magyarázataik forrása: Szemerkényi Ágnes 2009. Szólások és közmondások. Budapest, Osiris, 413.