Nyáron szánt, télen szalmakalapot

Forró napsütés, hőség, napozás, strand, fürdés, nyaralás, tengerpart, Balaton, kertiparti, szabadság - ilyen és ehhez hasonló kifejezések jutnak eszünkbe, ha a legmelegebb évszakra gondolunk. Őseinknek azonban nem csak és nem elsősorban a szabadtéri élvezetekkel kapcsolatos szavak jutottak eszükbe, ha a nyárról esett szó: számukra ez az évszak a kemény munkát, a betakarítást, a téli hónapokra való felkészülést jelentette. Nem véletlen, hogy a paraszti kultúrában általában farsangkor tartották a lakodalmakat, hiszen nyáron kevésbé volt idejük mulatni, mint a viszonylag tétlen, fagyos hónapokban. Lássuk, hogy milyen bölcsességeket, szófordulatokat őrzött meg számunkra nyelvünk a régi időkből!

A nyár fogalmához a népnyelv számos szólást rendel. Annyi, mint nyárban a napfény, mondták, ha valamiből sok volt a háznál vagy a faluban. Ha valami úgy ment, mint nyáron a szánka, akkor az a dolog sehogy sem akart alakulni vagy haladni. Azt is mondták az izzadó embernek, hogy nehéz nyáron a szamárbőr, hiszen a földi halandó ilyenkor minden ruhadarabot ledobna magáról. Népi bölcsességre is utal a következő két szólás. Ha valakire azt mondták, hogy nyárban szaggatja a téli subát, akkor ezzel rosszallásukat fejezték ki, hogy az illető nem akkor használ valamit, amikor annak ideje lenne, vagyis idő előtt elpocsékolja azt. A lusta embert pedig a következő módon figyelmeztették arra, ha nyáron tétlenkedett és nem tett félre semmit télire: majd megkérdezik, kit szolgált kend a nyáron.

Emlékszünk még a tücsök és a hangya meséjére? Bizony a magyar népnyelv is megőrzött jópár olyan közmondást, amely arra figyelmeztet: nyáron dolgozni kell, hogy télire is maradjanak tartalékaink. Ilyen bölcsesség a nyáron ruhát, télen kenyeret nem jó otthon hagyni, melynek számos változata él (például Nyáron subádat, télen kenyeredet el ne feledd! vagy Nyáron ruhádat, télen tarisznyádat el ne hagyd!). Ezt leginkább az útnak indulónak mondták jó tanácsként, hogy nyáron gondoljon a hűvösebb időre, télen pedig az élelemre. Nyáron csináltass szánt, télen szalmakalapot vegyél! – ezekkel a szavakkal intették egymást az emberek, hogy a teendőkről előre kell gondolkodni, nem pedig akkor, amikor már szükség lenne az adott dologra. Bár az életmódbeli és fogyasztási szokások megváltozása miatt ez a közmondás mára inkább metaforikus jelentéssel bír, továbbra is az előrelátó, gondos életvitelre biztat. Ha jól belegondolunk, a fogyasztói társadalomban sem elhanyagolandó gondolat ez: a következő télre legolcsóbban a tavaszi leárazások során készülhetünk (csak mi szán helyett ruhát szerzünk be). A nyár és tél fogalompárt már az emberi élet egészére vonatkoztatja az aki nyáron nem gyűjt, télen agg ebül bánkódik közmondás, hiszen az erővel teli fiatalkorban kell serényen dolgozni ahhoz, hogy az embernek öreg korára is legyenek tartalékai.

A kemény mezőgazdasági munkák ellenére a nyár viszonylag kellemes voltát örökíti meg további két közmondás. Szép időben a szabadban is lehet aludni, vagyis nyáron minden bokor szállást ad. Ezzel a régiek arra utaltak, hogy a távoli, elhagyatottabb vidékre igyekvőknek sem kell aggódni amiatt, hogy hol töltik az éjszakát. Télen nehezebb volt a megélhetés, és fűteni is kellett, így a szegény ember jobban szerette a nyarat, amit gyakran ki is mondott: többet ér egy nyár száz télnél. 

Jóllehet őseinkhez képest nekünk kevesebb (vagy csak másfajta) gondjaink vannak telente, azért be kell vallanunk, hogy már mi is nagyon várjuk, hogy beköszöntsön az igazi nyár! :) 

Forrás:

Szemerkényi Ágnes 2009. Szólások és közmondások. Budapest, Osiris