Ha ősz, akkor betakarítás, gyümölcsszedés, szüret. A
városi ember mindebből talán csak annyit vesz észre, hogy bizonyos
gyümölcsökből több és olcsóbb, mindenekelőtt pedig magyar kerül a boltok
polcaira. De mit jelentett ez a régieknek, a földből élőknek, akik ekkor
gyűjthették be hosszú hónapokig tartó munkájuk eredményét? Ezt próbáljuk
feltérképezni néhány szólás, közmondás segítségével.
Ha nem jöttek
össze a dolgok
A parasztember munkája igencsak ki volt szolgáltatva az
időjárás viszontagságainak. Ha a jég elverte a termést, vagy a vártnál hamarabb
jött az őszi hideg idő, a gazdának bőven volt miért szomorkodnia. Ezt a
meghatározó, egyben nyomasztó élményt őrzi egyik − mára már − ritka
szóláshasonlatunk: búsul, mint kinek szőlőjét megcsípte a dér.
Ugyancsak a rosszul sikerült termés negatív, akár tragikus következményeit összegzi
a következő közmondás: szűk szüret, szűk aratás, egész ház bomlás.
Vagyis ha egy évben nem sikerült sem az aratás, sem pedig a szüret, akkor a
következő év jó eséllyel éhezéssel telt a család számára, alapjaiban ingatva
meg a gazdaság és tagjainak életét.
Amikor volt minek
örülni
Ezzel szemben a bő termés bőven adott okot az örömre,
ünneplésre. Nem hiába mondták, hogy rohadt szőlő, dűlt gabona, tavalyi
asztag nem szerez szükséget, hiszen ha valakire rámaradt a túl sok
termés, az semmiképpen sem járt rosszul, még akkor sem, ha kicsit megrottyant a
feleslegessé vált termény. Ugyanakkor nem mindig csak a szerencsén, időjáráson
múlt, hogy milyenre sikerül a betakarítás. A gondos, hozzáértő munka
elismerése, egyben a jó szüret értékének méltatása a szőlőben is terem
arany közmondásunk.
Távolabbról kapcsolódik a szürethez a lesz még szőlő,
lágy kenyér. Ezt mondták vigasztalásként, biztatásként annak, aki azt
hitte, hogy már nem lesz jobb a helyzet. Itt a szőlő a bőség, a jólét, vagyis a
jól sikerült szüret metaforájaként jelenik meg.
A sort egy tréfás, régies felkiáltással zárjuk, egy
bizarr ötlettel egybekötve. Ha népiesen akarjuk kifejezni, hogy minden
nagyszerű, akkor a „minden rendben!” helyett úgy is felkiálthatunk: akkor
szüret! Lehet, hogy furcsán néznek majd ránk a buszon, de legalább
kimutattuk, hogy értékeljük a napi munka gyümölcseit − bármit dolgozzunk is. :)
A népi bölcsességek és magyarázataik forrása: Szemerkényi Ágnes 2009. Szólások és közmondások. Budapest, Osiris, 601-602. és 995. oldalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése