Néhány évvel ezelőtt internetes közösségi oldalakon ütötte fel a fejét, és még mindig gyakori jelenség, hogy az
olyan felhasználók, akiknek vezeték- vagy keresztneve v betűvel kezdődik,
inkább w-t biggyesztenek a nevük elé. Ezt a „jóféle” magyar szokást az újonnan
sztárstátuszba röppenő
előadók is előszeretettel alkalmazzák.
Mi ennek a betűváltásnak az oka? Bár a v-t w-re cserélő
egyének között még nem készült a miértet kutató felmérés, igen valószínű, hogy
a w betű szokatlan szó eleji használatát az angol nyelv intenzív hatása ihleti.
A jelenség továbbá a Wikik és Wiktorok azon feltételezésén alapul, hogy aki
„angolosan” írja a nevét, az szebb és jobb, de mindenekelőtt trendibb, mint
azok, akik maradnak a v használatánál.
A w betű (avagy duplavé) használata nem újdonság a magyar
helyesírásban. A hagyomány elve alapján számos családnévben megmaradt a duplavés
írásmód, így természetes, hogy Wesselényi és Weöres nevét úgy írjuk, ahogy,
miközben a w betű helyén ugyanúgy [v] hangot ejtünk, mintha sima v-vel írnánk a
szót.
Más azonban a helyzet, ha angol hatásra és ráadásul
keresztnév elején jelenik meg az ominózus w. Az angol nyelv ugyanis más hangot
jelöl ezzel a betűvel, mint Wesselényi nevének esetében. Erről árulkodnak a
betű különböző elnevezései a két nyelvben: míg a magyar duplavéként emlegeti,
addig az angol dupla u-nak (közelítő ejtéssel: dáböljú) nevezi. Ennek
oka a következő: az angolban a w betű egy olyan hangot jelöl, amely inkább
magánhangzó mint mássalhangzó. Ezt a hangot bilabiális (vagyis mindkét ajakkal
képzett) zöngés réshangnak nevezzük, ami azt jelenti, hogy az ajkak
kerekítésével a magyar u-hoz hasonló hangot ejtünk. E hang képzése közben fog,
ajak és nyelv nem ér egymáshoz, ellentétben például a [v] hang képzésével,
amikor a felső metszőfogak összeérnek az alsó ajakkal, ezzel akadályozva a
tüdőből áramló levegő útját. Ennek megfelelően az angolban a woman és war
szavakat sem „vomön” illetve „vór” módra ejtik, hanem a szó elején egy u-hoz
hasonló hangot hallunk.
Mi ebből a tanulság? Csupán annyi, hogy a Wiki (szélsőséges
esetben Wicky) valójában megközelítőleg „uiki”-nek, míg a Wiktor „uiktor”-nak
ejtendő, ha már egyszer angol hatásra került a w betű a szó elejére. Nem
véletlen, hogy az angolban nincs olyan Victoria vagy Victor, aki w-vel írná alá
a nevét. Ez ugyanis egy magyar találmány – mégpedig azok közül való, amelyekre
nincs okunk büszkének lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése