Mi jut eszünkbe a farsang szóról? Eszem-iszom,
dínomdánom, buli, zene, tánc, mulatság, báli szezon, színes kavalkád,
busójárás, velencei karnevál, és még sorolhatnánk. A farsang hagyományosan
vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart, ugyanis ekkor veszi
kezdetét a húsvétot megelőző (és azt előkészítő) negyvennapos böjt.
A farsang jelentősége mára erősen megkopott. Ennek oka
javarészt a felgyorsult élettempó és keresztény hagyományok jelentős
térvesztése. A modern ember ebből is azt tartotta meg magának, ami számára
a legkényelmesebb: buli, ahogy a csövön kifér, akár hamvazószerda után is!
Pedig őseink számára a farsang még egészen másfajta jelentőséggel bírt,
különösen az eladósorban lévő leányok várták dobogó szívvel az évnek ezen
időszakát. Hogy pontosan miért is volt a farsang különleges őseinknek, arról
sokat elárulnak a fennmaradt szólások és közmondások. Nézzük meg, hogy mi mindent
őriztek meg számunkra a régi korok embereinek életéből!
Míg napjainkban a fiatalok ismerkedésének, szerelmi
kalandjainak csak a szülők regulázó szavai vagy a fiatalok munkahelyi
kötelezettségei szabnak gátat, addig a hagyományos falusi kultúrában a farsangi
időszak volt az ismerkedés, leánykérés, házasodás ideje. Úgy tartották, hogy
aki farsangkor nem talál magának párt, annak a következő farsangig kell várnia
újabb lehetőségekre. Ezt a gondolatot őrzi a kimaradt a farsangból szólás:
eredetileg arra utalt, amikor egy lánynak abban az évben nem sikerült férjhez
mennie, de ironikusan arra is szokták mondani, aki (a farsangtól függetlenül)
kimaradt valami jóból. Érdekes módon találkozhatunk olyan nyelvben konzervált
vélekedéssel is, ami mindennek ellentmond. A farsangon kívül is esik
leányvásár közmondás például vigasztalja a pártában maradt lányokat,
hiszen még találhatnak maguknak párt az év folyamán, a farsangi időszak után
is. Itt is megfigyelhető a népi bölcsesség átvitt értelemben való használata:
azok számára is vigasztalásul szolgálhat, akik azt hitték, hogy valamiről
lemaradtak.
Ugyancsak a télutó ismerkedős-házasodós jellegét örökítette
meg a koros szegény lánynak mindig rövid a farsang közmondás.
A pártában maradt lányok bántó kigúnyolása ez, hiszen annak a hajadonnak, aki
szegény is, meg már idős is, nem lehet elég hosszú a farsang a pártalálásra.
Ugyanakkor a szép hozománnyal rendelkező leányoknak kevésbé kellett aggódniuk a
férjhez menés miatt, erre utal a gazdag leánynak böjtben is esik farsang.
Tágabb értelemben azt is jelenti ez a bölcsesség, hogy a gazdagok mindent
megkaphatnak, hiszen pénzen minden megvásárolható. Sajnos nem tudjuk nem
észrevenni, hogy ezek a régi bölcsességek nem éppen a romantikus szerelem
oldaláról közelítenek a farsangi pártaláláshoz.
Léteznek azonban olyan télutóhoz kapcsolódó közmondások is,
melyek már eleve metaforikusan értelmezik a farsanghoz kapcsolódó
megfigyeléseket. A fent említett bölcsességekhez képest jóval elterjedtebb, a
köznyelvben is meghonosodott mondás a minden farsangnak van egy böjtje,
vagyis a jó után mindig valami rossz következik. Itt komoly tanító szándékot is
felfedezhetünk a szavak mögött: a túlzásba vitt mulatást, lustálkodást vagy
egyéb luxustevékenységet az ember jóval később nyögi, amikor az elpazarolt
időre vagy pénzre valóban égető szüksége lenne. Hasonló gondolatot örökít meg a
rövid farsangnak hosszú a böjtje közmondás, mely ugyancsak
arra figyelmeztet, hogy a felelőtlen pazarlásnak rossz vége lesz.
Végezetül megemlítünk egy mára jórészt kihalt, népnyelvi
szólást: farsang farkán csúszik a szán. Ebben kár lenne
bármilyen bölcsességet keresni, mert nincs benne. A népnyelv a farsang három
utolsó napját (a hamvazószerda előtti vasárnapot, hétfőt és keddet) nevezi farsangfarkának.
Régen ebben a három napban volt a legnagyobb dínomdánom, hiszen már az ajtón
kopogtatott a negyvennapos böjt. Hogy miért éppen a szán csúszott a farsang
farkán? Feltehetőleg azért, mert a vidám farsangi hangulatú szánkózás is
kedvelt mulatság volt a tánc és az eszem-iszom mellett.
Farsangfarka egyébként idén február 26. és 28. közé esik, március elsején pedig hamvazószerdával beköszönt a negyven napos böjti időszak.
A népi bölcsességek és magyarázataik forrása: Szemerkényi
Ágnes 2009. Szólások és közmondások. Budapest, Osiris, 413.
